1. Porlasztás: Ez az egyik leggyakoribb módszer az ötvözetporok előállítására. Az olvadt fémet nagynyomású-gáz vagy folyadék apró cseppekre töri, majd gyorsan lehűtik és porrá szilárdulnak. A porlasztás gázporlasztásra és vízporlasztásra osztható. A gázporlasztás jellemzően jobb gömb alakú porokat eredményez, míg a vízporlasztás olcsóbb, de szabálytalanabb részecskeformákat eredményez.
2. Mechanikai ötvözés: Ez a módszer nagy-energiájú golyósmarást alkalmaz különböző fémporok keverésére, majd ismételt hideg-hegesztésére és törésére, végül atomi-szintű ötvözést ér el. A mechanikus ötvözéssel olyan speciális ötvözetrendszereket lehet előállítani, amelyeket hagyományos módszerekkel nehéz előállítani, például túltelített szilárd oldatokat vagy amorf ötvözeteket.
3. Kémiai redukció: Ez a módszer kémiai reakciókat alkalmaz a fémvegyületek fémporrá történő redukálására. Ez a módszer alkalmas nemesfémötvözet porok előállítására, és lehetővé teszi a por kémiai összetételének és szemcseméretének pontos szabályozását.
4. Elektrolízis: Ezzel a módszerrel fémsó-oldatok elektrolízisével fémlerakódásokat nyernek, amelyeket ezután ötvözetport nyernek. Az elektrolízis nagy tisztaságú porokat állít elő, de nagy mennyiségű energiát fogyaszt.
